terhes vagyok

Pontosan meg tudnám mondani, hogy melyik nap és hol estem teherbe, ehhez kétségem sem fér. Mint azt már említettem Luca nagyon is akart Baba, nem csak véletlenül lett, vagy megtörtént, ő tudatosan "készült".
Sokszor elképzeltem, hogy milyen lesz amikor terhes leszek, ha nő a pocakom és vele együtt a gyermekem...hát ez nem olyan volt. Tudom élénk a fantáziám, és szeretem a dolgokat szépnek látni, de a terhesség számomra tényleg csak teher volt, és nem szép, azt is mondhatjuk utáltam terhes lenni, hába nőtt a pocakomban szerelmünk gyümölcse az a kisember akit a legjobban vártam és aki után a legjobban vágytam.
Azt hiszem ehhez az utálatnak sok köze volt ahhoz is, hogy szinte végig "ágyhoz voltam kötve" és minden olyan dolog ami számomra természetes volt veszélyt jelentett a Lucának. Tonna számra kellett a magnéziumot szedni, és az sem volt túl jó, hogy az orvosok is azt mondták Luca előbb jön mint kellene, persze aztán volt csalódás mikor nem jött, ráadásul +2 héttel meg is jutalmazott.
Aki azt mondja, hogy ha megmozdul a hasadba a baba olyan mintha lepkék táncolnának benne, esküszöm nem látott még lepkét, mert a lepkék inkább elefánthoz hasonlítottak.
De azért voltak szép pillanatok is, mikor először megmozdult (akkor még tényleg lepke volt) mikor először hallottam a kis szívét, láttam a kisarcát, jó volt figyelni hétről hétre a változásokat. És ha már a változásoknál tartunk azok voltak bőven, nem hiába 9 hónap a terhesség nekem még az is kevés volt megszokni, hogy anya vagyok/leszek.
Hirtelen érzéketlen lettem, és semmi nem hatott meg, régen bőgtem már akkor ha tudtam Happy Enddel végződik valami, most sem ez sem egyébb jóval tragikusabb dolgok nem hatottak meg. Az amúgy is határozott személyiségem, még határozottabb lett, és még türelmetlenebb, biztos nem volt egyszerű velem, sem a Balázsnak, sem a családnak, barátoknak, de mégis kitartottak mellettem, és elviseltek.
Bár nem tervezek kistestvért, mert azt mondom, hogy az élet kegyes volt hozzánk ami Lucát illeti...de azt sem mondom, hogy soha... Egy valami biztos, ha mégis lenne testvérünk, biztos máshogy fogom megélni az egészet, mint először